Az elkövetkező években azok a hirdetők, akik nem alkalmazkodnak a szigorúbb környezetvédelmi szabályokhoz, nemcsak a szabálytalanságok miatti bírságokat kockáztatják, hanem a fogyasztói bizalom elvesztését is. Az Európai Zöld Megállapodás értelmében a „zöld” már nem egy kijelentés, amit tehet; ezt bizonyítani kell.
Az elkövetkező években azok a hirdetők, akik nem alkalmazkodnak a szigorúbb környezetvédelmi szabályokhoz, nemcsak a szabálytalanságok miatti bírságokat kockáztatják, hanem a fogyasztói bizalom elvesztését is. Az Európai Zöld Megállapodás értelmében a „zöld” már nem egy kijelentés, amit tehet; ezt bizonyítani kell.
A 2019-ben elindított Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) fokozza a környezeti fenntarthatóságra nehezedő szabályozási nyomást Európa-szerte. Európa valóban arra törekszik, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinens legyen.
Vizsgáljuk meg a környezetvédelmi szabályozás jelenlegi állását és annak hatását a nyomda- és reklámiparban működő vállalatokra.
Ahogy a környezetvédelmi aggodalmak központi szerepet kapnak, a vállalkozásokra nehezedő szabályozási nyomás gyorsan fokozódik Európa-szerte.
Míg az Európai Zöld Megállapodás biztosítja az átfogó keretet a klímasemlegességhez az EU-ban, az Egyesült Királyság hasonló ütemtervét a Nettó Zero Stratégia és a 2021. évi Környezetvédelmi Törvény határozza meg, amelyeket olyan végrehajtási rendszerek támogatnak, mint az EPR (kiterjesztett gyártói felelősség), a SECR (egyszerűsített energia- és szén-dioxid-jelentéskészítés) és az ESOS (energiamegtakarítási lehetőségek rendszere).
Az Európai Zöld Megállapodás egy ambiciózus paktum, amelynek célja, hogy átfogó iránymutatásokat határozzon meg a fenntartható gyakorlatokra vonatkozóan, egyértelművé téve, hogy a vállalatok már nem működhetnek önszabályozás alapján. Ma a vállalkozásoknak szigorú előírásokat kell betartaniuk, amelyek bizonyítékokon alapuló ellenőrzéseket írnak elő, például hiteles címkézést és ellenőrzött tanúsítványokat.
A szabályozási környezet változásával a hirdetőknek tisztában kell lenniük számos meglévő irányelvvel, amelyek már most is hatással vannak a gyakorlatukra. A legfontosabb jogszabályok közé tartozik az egyszer használatos műanyag termékekről és a kiterjesztett gyártói felelősségről szóló irányelv. Nézzük meg mindegyiket részletesebben.
A műanyagszennyezés korlátozását célzó irányelv betiltja vagy korlátozza a 10 leggyakrabban az európai strandokon található egyszer használatos műanyag tárgyat.
A reklám- és POS-szektor számára ez azt jelenti, hogy fokozatosan ki kell vonni a forgalomból a műanyag alapú anyagokat, például a PVC-bannereket, a poliészter fóliákat vagy bizonyos laminátumokat. A hirdetőknek rostalapú, újrahasznosítható vagy komposztálható alternatívákat kell keresniük a megfeleléshez, miközben csökkenteniük kell a műanyag kiegészítők, például a rögzítőkapcsok vagy a védőfóliák használatát is.
Bizonyos hulladéktermékeket előállító vállalatok kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) hatálya alá tartoznak. Ez magában foglalja a termékek forgalmazásához használt nyomtatott papírokat és csomagolóanyagokat is. Az EPR-szabályozás felelősségre vonja ezeket a vállalatokat termékeik teljes életciklusáért, beleértve az életciklusuk végén történő kezelést is.
A hirdetők számára ez azt jelenti, hogy a marketingkampányokban használt nyomtatott plakátok, bannerek vagy bármilyen csomagolás az EPR-rendszerek hatálya alá tartozhat, ami megköveteli az újrahasznosítási útvonalak igazolását, vagy hozzájárul a hulladékkezelési költségekhez.
Ezen szabályozási változások fényében a hirdetőknek proaktív intézkedéseket kell tenniük, hogy összehangolják gyakorlatukat az új kötelezettségekkel. Íme azok a lényeges lépések, amiket figyelembe kell venni:
A hirdetőknek azonosítaniuk kell az általuk használt POS információs anyagok típusait, azok anyagait, hasznos élettartamát és az élettartamuk végén történő ártalmatlanítási csatornáit. Ez a feltérképezés kulcsfontosságú a környezeti hatások megértéséhez és mérsékléséhez.
A beszállítókkal való együttműködés kulcsfontosságú. A márkáknak meg kell követelniük beszállítóiktól, hogy átláthatóak legyenek az általuk felhasznált anyagok környezeti hatásait illetően. Ez magában foglalja az alábbiakra vonatkozó információkat:
A hirdetők nem használhatnak olyan kifejezéseket, mint az „újrahasznosítható”, „fenntartható” vagy „ökológiai”, kivéve, ha azokat szilárd dokumentáció támasztja alá. Az ellenőrizetlen állítások jogi következményekkel járhatnak, és károsíthatják a márka hitelességét.
A hirdetőknek stratégiát kell kidolgozniuk az átállásra a hagyományos műanyagokról a fenntarthatóbb alternatívákra, például az újrahasznosítható vagy biológiailag előállított rostos anyagokra és kompozitokra. Ez a proaktív megközelítés nemcsak a szabályozásoknak felel meg, hanem a fenntarthatósággal kapcsolatos fogyasztói elvárásokkal is összhangban van.
Az európai és az Egyesült Királyságban a környezetvédelmi előírások szigorodása több, mint egy megfelelési akadály; ez egy újraértelmezés a márkák láthatósághoz való hozzáállásában. Azok, akik most felkészülnek, nemcsak a szabályoknak fognak megfelelni, hanem mércét is fognak teremteni, megmutatva az ügyfeleknek és a versenytársaknak egyaránt, hogy a fenntarthatóság a DNS-ük része.
Egy olyan iparágban, ahol minden anyagválasztást és minden állítást vizsgálnak, az átláthatóság márkaértékké válik. Reklámanyagai eredetének, hatásának és újrahasznosíthatóságának bizonyítása egyértelmű üzenetet küld: felelősséget vállal a ökológiai lábnyomért, és készen áll a jövőre.
Azok a márkák fognak boldogulni ebben az új környezetben, amelyek elsőként lépnek, beépítik a nyomon követhetőséget a folyamataikba, és történetük részévé teszik az ellenőrzött fenntarthatóságot. A szabályozások folyamatosan változnak, de a vezető szerep egy olyan döntés, amelyet ma meghozhat.